– Nadika, hazaértem, várj csak rám! – L-Laci?! Te mit keresel itthon ilyen korán? Hiszen csak három nap múlva kellett volna visszajönnöd… Egy harminc év körüli nő sietős mozdulattal magára kapta a selyemköntösét, és zavartan nézett férjére, aki a bejárati ajtóban állt. – Meg akartalak lepni, Nadikám. Sikerült? Vagy nem örülsz nekem? – A magas, széles vállú férfi, Laci, elégedetten vigyorgott a benyomástól, amit keltett. – Dehogynem, nagyon is örülök! Menj csak a konyhába, mindjárt melegítek neked vacsorát. Laci bólintott, és a konyha felé vette az irányt. Ott pazar teríték várta: eper, csokoládé, frissen sült vacsora – mintha direkt neki készítették volna. – Ejha, Nadja, hát te hogy tudtad, mikor jövök? Honnan vagy ilyen előrelátó? Laci tányérját jó púposra szedte, felesége viszont nem jelent meg, de gondolta, biztos a legszebb ruháját keresi, hogy kedveskedjen neki… – Laci, én… Mi… – Hát Nadikám, ez a pörkölted elképesztő finom! A saláta, a palacsinta is – le a kalappal… Andris?! Ahogy hátrafordult, Laci meglátta a feleségét, aki az öccsét, Andrist karolta. Nadja zavartan nézett földre, András pólóban meg rövidnadrágban dörzsölte fáradtan a homlokát. – Igen, Laci, én vagyok. Szia, bátyám… – Jó napot. Most pedig, magyarázzátok el, mi folyik itt! Vagy már mindegy… – Laci, rég el akartam mondani: Andrissal vagyok, őt szeretem, vele akarok élni. Ne haragudj. – hadarta Nadja, szemlesütve. Laci kiejtette a kezéből a tányért, és az megcsörrent a padlón. – Szóval ti… rögtön most… – Igen. Most is együtt voltunk. – Remek, Nadja! Andriskám, gratulálok! Most már értem ezt a nagy főzőcskét is! Na, és legfőképp, kinek szólt. Nadja nem mert férjére nézni; érezte, ha találkozik a tekintetük, minden bátorsága elszáll. – És Irma? Mi lesz a lányunkkal? Tudja ő? – Nem… még nem mondtam el. – Most hol van? – Szomszédnál, rajzfilmet néz. – Gyakran passzolod őt oda? – Már vagy fél éve… Leonid (Laci) szótlan lett, elfáradt, veszekedni nem akart, nem volt az a haragtartó típus. De ha valaki nagyon megbántotta, akkor azt ritkán bocsátotta meg – ez most ilyen eset volt. – Tíz percen belül ne legyen itt egyikőtök sem. – jelentette ki, és kortyolt a teából. Az öccsére rá se nézett. – Nadja mit lát benne? Ugyanolyanok, még az anyajegyük is egyforma… Munkát kerül, esze sincs… Csak veszíteni fog vele. De hát az ő választása! – gondolta. – Nem megyek sehova, amíg jóvá nem hagyod!– szólt közbe Andris hirtelen. – Micsodát? – Válást… Engedd el Nadját, ő már rég nem szeret téged! – Látom, kit szeret… – mosolyodott el Laci. – Válás? Persze, de bíróságon! Drága lesz nektek az ügyvédi költség! – Laci… – Nadja ráfogott a csuklójára. – Kérlek, váljunk el békében. Te jó ember vagy, tudom… Laci sóhajtva rázta a fejét. – Jó. De András, te többé nem vagy a testvérem. – Szeretnénk még valamit… – Mi az? – Hagyd meg nekem a lakást a válás után! – Nadja rántott bájos mosolyt, csuklóját cirógatva. – Irmának az iskola, a barátok… Ha el kell költöznünk, vissza a faluba… Laci elgondolkozott, Nadja közben édesebben próbálkozott: – Laci, drága, ez a te ajándékod lehetne a lányodnak! Pénzt még keresel, te ügyes férfi vagy… Csak ő az egyetlen kislányod! Miatta kérem… – Elég, Nadja – rivallt rá Laci. – Van egy jobb ötletem. – Micsoda? – pislogott Nadja. – Adod az autót is? Irma örülne neki… – Irma velem marad. – Mi?! – Nadja nem hitt a fülének. – Te? Alig vagy vele, folyton úton vagy… – Most eldöntjük – szólt Laci és az ajtóhoz ment. Pár perc múlva kézen fogva vezette be a kislányt, Irmát, aki most ment negyedikbe. A pici szorította az apja kezét és csillogva mosolygott. – Minek hoztad be? Hogy ő is hallja? – förmedt rá Nadja. Laci nem szólt, csak leült, Irmát az ölébe vette. – Irma, lányom, szeretnék pár kérdést feltenni, úgy, mint a felnőttekkel. – Mint az irodában a bácsikkal, ugye? – Pontosan. A kislány boldogan bólintott. – Anya bántott mostanában? Kapott el múlt héten? Irma lehorgasztotta a fejét, ujjaival a ruháját gyűrögette. – Megőrültél? – kiabált Nadja. – Hagyd békén a gyereket! – Csend legyen, Nadja – vágott közbe Laci, megsimogatta a lányát. – Irmácska, ígérted, hogy őszinte leszel. A kislány bólintott, könnyes szemmel apjához bújt: – Igen, háromszor is megütött! Egyszer hármas miatt, aztán a kiborított tejért, utoljára, mert rákiabáltam Andris bácsira. Anya veled csókolózott, amikor úton voltál… – Ne sírj, kicsim! – vigasztalta Laci. – Már itt vagyok, én mindig megvédelek. – Hazudik! – tiltakozott Nadja. – Egy ujjal se nyúltam hozzá… – Azért kérted a lakást, autót? Irma, válaszolj még egy kérdésre! – Jó… – Ha választhatnál, kivel élnél: velem vagy anyuval? Irma hezitált, tekintete apáról anyára járt. Nadja próbálta magához csalni: – Megígéred, hogy nem mész többet hosszú útra? – Megígérem! – Akkor veled szeretnék maradni, apa! – Te kis…! – Nadja rárontott volna, de Laci összezárta mögötte a karját. Andris végig a háttérből szemlélte a jelenetet. – Látod Nadja, megtudtunk mindent. Többet nem láthatod – szólt higgadtan Laci, és a lányával együtt elment csomagolni. Pár perccel később el is mentek, Laci már rég foglalt szobát egy megszokott városi hotelben. …Néhány hónap múlva a bíróság Lacinál hagyta Irmát, tekintettel az anyja és új párja munka- és lakáshelyzetére, s főleg mert a kislány is az apját akarta. A lakást elfelezték, Laci az övét eladta, új otthonukba költöztek. Az anya hétvégente ugyan láthatta Irmát, de a kislány már apjával élt. Laci teljesen átalakította az életét, hogy az apaságnak élhessen – a kislány egyre többet mosolygott, s ez mindennél többet jelentett… Várjuk a véleményeteket kommentben! Ha tetszett a történet, nyomjatok egy lájkot!

Katika, itthon vagyok, téged várlak!

Laci?! Hát te meg mit keresel ilyen korán itthon? Hiszen csak három nap múlva kellett volna hazaérned

A harminc körüli nő sietve lépett ki az előszobába, gyorsan magára kapva a selyemköntösét, és zavartan nézett a férjére, aki az ajtóban állt.

Meg akartalak lepni, Katika! Sikerült is, nem mondhatod, hogy nem örülsz! Laci széles vállú, magas férfi volt, s közben fülig ért a szája a sikeres meglepetéstől.

Dehogynem örülök, nagyon is! Menj be a konyhába, gyorsan megmelegítek valamit.

Laci elégedetten bólintott, és elindult a konyhába. Ott pedig igazi lakoma várta: friss eper, csoki, a vacsorát épp most vette volna ki valaki a sütőből Mintha csak neki készítették volna, pont ma estére.

Te aztán azt is tudod, honnan fúj a szél! Mennyi finomságot csináltál Honnan tudtad, hogy jövök? Vagy ilyen megérzésed van?

Laci annyit szedett a tányérjára, hogy majdnem ki is folyt belőle. Az asszony viszont még mindig nem ült le mellé. Ő nem is hívta, gondolta magában, biztos szép ruhát vesz fel próbál kedvébe járni.

Laci, én Mi

Katika, ez a hús! És ez a saláta, na meg a palacsinta… Uhh, mind a tíz ujjam megnyalom! Te is itt vagy, Andris?!

Laci egyszerre csak megfordult, és meglátta Katát, aki a testvére, András karját fogta. Az asszony szégyenkezve a földet nézte, András pedig, rövidnadrágban és trikóban, álmosan dörzsölte az orrnyergét, mintha pont most ébresztették volna fel.

Igen, Laci, én vagyok. Szia, öcsi

Sziasztok. Most akkor magyarázzátok el, még ha gyanítom is, miről van szó.

Laci, én Régóta el akartam mondani. Andrissal egymásba szerettünk. Vele akarok lenni. Bocsáss meg. Kata hadarta a szavakat, szemét alig merte felemelni.

Erre Laci kezéből kiesett a tányér. A maradék vacsora koppanva gurult végig a konyhapadlón.

Szóval ti most most voltatok

Igen. Most épp együtt voltunk.

Ez nagyszerű, komolyan, Katika! És te is, András, igazán! Most már értem, miért készült ez a fantasztikus vacsora És leginkább, hogy KINEK.

Kata nem merte a férjére emelni a tekintetét, azt érezte, ha csak rápillant is, minden bátorsága szertefoszlik.

És Emese? Mi lesz a lányunkkal? Tud róla?

Nem. Semmit sem mondtunk neki.

Hol van most?

A szomszédnál, mesét néz.

És gyakran szokott a szomszédhoz menni?

Úgy fél éve rendszeresen.

Aztán Laci kérdései elfogytak. Mint ahogy az energiája is. Megfáradt az úttól és drámát csapni aligha volt kedve. Alapvetően nyugodt természet volt, nem tudott sokáig haragudni senkire.

Persze, ha egyszer valaki igazán átlépett egy határt, abban már nem ismert tréfát még ha ez nem is volt jellemző rá.

És most, hogy két hozzá legközelebb álló személy miatt állt így, csak egy pillanatra zavarodott össze.

Tíz percen belül ne legyél itt, Katika. Menjetek. Indul az idő. mondta csöndesen Laci, és belekortyolt a teájába. A testvérére rá sem pillantott.

Vajon mit szeret rajta? Kinézetre pont olyan, anyajegyük is egy helyen Munkát nem bírja a keze, esze se sok Csak rosszul jár vele. Na, de ő dolga! gondolta magában, miközben kortyolta a teáját.

Nem megyek sehová, amíg bele nem egyezel mindenbe, szólt hirtelen András.

Miben kéred az engedélyemet?

A váláshoz Engedd el Katát, ő már nem szeret.

Látom, látom már, kit szeret a feleségem vágott vissza Laci. Válni szeretnétek? Meglesz, de csak bíróságon keresztül! Kíváncsi leszek, mennyit költötök majd ügyvédre!

Laci Kata puhán megsimította a férje csuklóját. László, kérlek, próbáljuk meg szépen intézni… Te nem ilyen vagy, te rendes ember vagy, tudom.

Laci a fejét rázta.

Jól van. Legyen így. De te már nem vagy a testvérem, András.

Még akartunk valamit kérni.

Na, mondjad!

Hagyd meg nekem a lakást a válás után, kérlek, Laci! A nő kacér mosollyal nézett rá, és tovább simogatta őt.

Emese annyira ragaszkodik ehhez a helyhez, barátnői vannak az iskolában Ha feleznénk a lakást, nem lenne pénzünk másikra, vissza kéne költöznünk falura

Laci összekulcsolt kezekkel megtámasztotta az állát, elgondolkodva nézett maga elé. Kata, látva, hogy hezitál, még rákapcsolt:

Lacikám, aranyom Lepd meg Emesét. Te ügyes vagy, simán keresel még pénzt, nincs azzal gondod! Egyetlen lányod van Kérlek, érte teszem!

Fejezd be, Katika, szólt rá halkan Laci. Nekem jobb ötletem van.

És mi lenne az? kérdezte csillogó szemekkel a nő. A kocsit is itt akarod hagyni? Emese nagyon örülne neki

Emese velem marad.

Mi van?! Katával hitelen megszédült a világ. Megártott a teád? Hiszen sosem tudtál bánni a gyerekkel! Folyton úton vagy Sosem voltál neki igazán apja!

Akkor majd most kipróbáljuk, mondta Laci, és elindult ajtót nyitni.

Néhány perc múlva Laci kézen fogva vezette be a tízéves kislányt most lépett a negyedikbe a suliban. Erősen szorította az apja kezét, és boldogan mosolygott.

Most aztán minek hoztad ide? Hogy őt is belekeverd?! csattant fel Kata.

De Laci nem szólt semmit. Leült ugyanarra a konyhai székre, Emesét az ölébe ültette, és odafordult hozzá:

Emőkém, kicsim, feltehetek pár kérdést? Őszinteséget ígérj!

Persze! bólintott örömmel a gyerek, büszke volt, hogy apja ilyen komolyan beszél vele.

Csak ígérd meg, hogy mindent igazán válaszolsz! Olyan kérdéseket is, ahogy felnőttekkel szoktam a munkahelyen.

Tényleg? Pont, mint ott bent, az irodádban?

Pont, mint ott.

Emese bólintott, várakozva tátotta a száját.

Szóval, anya szokott-e bántani? Volt, hogy megütött a héten?

A kislány zavarban volt, a szemét lesütötte, ujjával az anyagát babrálta.

Mit művelsz? kiáltotta Kata. Hagyd a gyereket békén!

Hallgass, Katika. Emesével beszélek, szólt rá Laci, és megsimogatta lánya fejét. Ne félj, Emőkém. Megígérted, hogy őszinte leszel.

Sírva kucorodott oda az apjához, s beletemette arcát:

Igen, háromszor is! Először hármasért, utána, mert kiborítottam a tejet, harmadszor pedig, mikor rákiabáltam András bácsira. Anya csókolózott vele, amikor te dolgoztál messze tőlünk.

Ne sírj, kislányom! simogatta őt Laci Most már itt vagyok, senki nem bánt.

Hazudik! Egy ujjal sem nyúltam hozzá vágott vissza Kata.

Szóval, a lakást és az autót a lányom érdekében akarod? kérdezte szelíden-csípősen Laci. Emese, ha választanod kellene: velem vagy anyával élnél-e inkább?

A kislány megállt, ide-oda nézett anyjára, apjára. Kata mindent elkövetett, hogy magához csalogassa, még a karját is nyújtotta felé.

Azt ígéred, nem mész el hosszú útra?

Megígérem! vágta rá Laci.

Akkor veled akarok lakni, apa!

Hát ez fantasztikus! csattant fel Kata, mintha ütés érné, és Emese felé lendült volna, de Laci azonnal megvédte, magához húzva a gyereket. András egész végig csak háttérből pislogott, hozzá sem szólt.

Hát így, Katika. Többet nem látod. suttogta Laci, és Emesével karján kiment a gyerekszobába.

Néhány perc múlva már csomagoltak. Jó, hogy Laci táskája még a kiküldetésből összepakolva volt. Aztán taxiba ültek és Laci a város másik végén lévő hotelbe vitte a lányát, ahol gyakran szállt meg munka miatt.

Néhány hónappal később a bíróságon Lacinak ítélték a kislányt. Hiszen Katának és Andrásnak nem volt biztos keresete, lakása, és a gyerek is Laci mellett akart élni.

Ahogy tervezte, eladták a lakást, a maga részét Laci vette ki belőle. Emese anyjával a hétvégéken találkozhatott, de lakni vele édesapjánál kezdett az új, közös otthonukban.

Laci teljesen átszervezte az életét, hogy minél több időt tölthessen a lányával. Több hónapos kiküldetéseket már sosem vállalt. Emese azóta szinte mindig mosolyog, és Lacinak ez minden pénznél többet jelentett

Írd meg, te mit szólsz ehhez! Ha tetszett, nyomj egy lájkot!