89 éves vagyok. Felhívtak, hogy átverjenek – de én mérnök voltam. Amikor azon a keddi reggelen megcsörrent a telefon, épp mentateát kortyoltam, és sudoku-t fejtettem. 93 éves vagyok, és az eszem még mindig éles – akárcsak akkor, amikor a hatvanas években programoztam. – Kovácsné? – szólalt meg egy nyájas hang a vonal túlsó végén. – Az OTP-számláján gyanús mozgásokat észleltünk. Szeretnénk leellenőrizni az adatokat. Aha. Egy újabb próbálkozás. – Ó, de megijedtem! – válaszoltam a legjobb remegő „nagymamás” hangomon. – Mit kell tennem, fiatalember? – Kérem, mondja meg a bankkártyája számát. – Természetesen, természetesen… csak megkeresem a szemüvegem… – hagytam egy kis csendet. – Vagy inkább mondja Ön az utolsó négy számjegyet, én pedig megerősítem, hogy Ön tényleg az OTP-től hív. Kínos csend következett. – Sajnos, asszonyom, nekünk a teljes szám kell. – Értem – sóhajtottam. – Csak mondja meg… a vonal, amin beszélünk, sima VoIP, vagy végponttól végpontig titkosított? Újabb szünet. – Asszonyom, csak el kellene mondania… – Azért kérdezem, mert miközben beszélünk – folytattam nyugodtan – éppen lekövettem az IP-címét. Érdekes… egy pesti netkávézóból hív. Tudja, negyven évig rendszerek biztonságán dolgoztam. Mérnök vagyok. Az ember megtanul ezt-azt. – Én… asszonyom… – És még valami – tettem hozzá. – Épp most aktiváltam egy scriptet a vonalomon. Máris adatokat gyűjt az eszközéről. Felolvassam a kontaktlistáját? Vagy inkább továbbítsam a hatóságoknak? Hallottam, ahogy nyel egyet. – Ez törvénytelen… – Törvénytelen? – nevettem fel. – Fiam, én akkor írtam kódot, amikor a nagymamád járni tanult. Emellett az egész beszélgetést rögzítem – a metadatokkal együtt. Tudja, mi a legjobb? Most éppen látom a képernyőjét. Üdv, Tamás! Szép profilkép. Anyukád tudja, mivel foglalkozol? Katt. Letette. Olyan hangosan nevettem, hogy majdnem kilöttyent a teám. Utána felhívtam az unokámat – azt, aki mindig viccelődik azon, hogy nem értek a technikához. – Peti – mondtam neki, amikor felvette – most rászedtem egy csalót, aki ki akart fosztani. Még mindig azt hiszed, nem értek az „internethez”?

Nyolcvankilenc éves vagyok. Megpróbáltak átverni telefonon. De én mérnök voltam.

Azon a keddi reggelen éppen mentateát kortyolgattam és a sudoku-m rejtélyét fejtegettem, amikor megszólalt a telefon. Kilencvenhárom vagyok, de az elmém még mindig éles, ugyanúgy, ahogy a hatvanas években, amikor programoztam.

Kovácsné Irma? hallatszott egy mézesmázos hang a másik oldalon. Azért hívom, mert a bankszámláján gyanús mozgásokat észleltünk. Szeretnénk néhány adatot egyeztetni.

Aha.
Megint egy.

Ó, hát ez rémes szólaltam meg reszkető, idős hölgyes hangon. Mit kell tennem, kedves fiam?

Kérem, mondja meg a bankkártyája számát, hogy ellenőrizhessük az adatokat.

Persze, persze csak elő kell szednem a szemüvegem szándékosan hallgattam el egy pillanatra. De tudja mit? Mondja inkább ön a kártyaszám utolsó négy számjegyét, én pedig megerősítem, hogy jó helyen járunk-e. Így biztosan hiszek önnek.

Feszengő csend támadt.

Ez így nem fog menni, hölgyem. Az egész számot kérném.

Értem sóhajtottam. Mondja csak Az a vonal, amin keresztül hív, normál VoIP protokollt használ, vagy esetleg végponttól végpontig titkosított?

Újabb zavart csönd.

Nézze, hölgyem, csak azt szeretném, ha…

Kérdezem, mert amíg beszélünk, már követem is az IP-címét folytattam nyugodtan. Lám csak, egy internetkávézóból hív. Tudja, negyven éven át rendszereket terveztem. Mérnök vagyok, megtanultam egy s mást.

Én… hölgyem…

Még valami érdekes toldottam hozzá. Most épp futtattam egy szkriptet a vonalomon, ami adatokat tölt le az eszközéről. Elolvassam a partnerlistáját, vagy inkább küldjem egyenesen a megfelelő hatóságoknak?

Hallottam, ahogy nyelt egyet.

Ez törvénytelen…

Törvénytelen? Felnevettem. Fiam, én akkor írtam kódot, amikor a nagyanyád még járni tanult. Ráadásul mindent rögzítek a metadatokkal együtt. És tudja, mi a legjobb? Látom a kijelzőjét. Üdv, Máté. Szép profilképed van! Vajon az édesanyád tudja, mivel foglalkozol?

Katt.

Letette.

Olyan hangosan nevettem, hogy majdnem kilöttyent a teám. Ezután felhívtam az unokámat azt, aki mindig viccelődik, hogy nem értem a “gépet”.

Zsoltika szóltam, amikor felvette épp most jártam túl egy csaló eszén, aki meg akart károsítani. Na, még mindig azt gondolod, hogy nem értek az internetes dolgokhoz?