Rokonaink furcsa látogatása olyan volt, mintha álomban történt volna, ahol a valóság furcsán tekeredik. Az ablakon át Pipacs néni vörös esernyője bukkant elő a párás alkonyatban, s mögötte jött a család apraja-nagyja, nevetve-dünnyögve, hatalmas, színes szatyrokkal, mintha a rakparton vásároltak volna friss halat, paprikát és szilvát.
Előzőleg telefonon szóltak, de nekik is olyan álomszerű hangjuk volt, mintha valaki távolból beszélne egy vékony szalmaszállal. Mondtam is nekik, ne jöjjenek, nálunk most szűk esztendő van, a nyugdíjam kiapad, a fiam, Bence se keres sokat, nem vagyunk vendégfogadók. Nem haltunk éhen, de magunk sem lubickolunk forintokban.
Amikor megérkeztek, hoztak ám minden földi jóval megrakott zacskókat, mintha a nagybani piacról jöttek volna: kalács, házi szilvalekvár, selymes karamellák, s még egy üveg Balatoni sárgabarackpálinka is előkerült. Megköszöntük, Bence rögtön eltette a spájzba minden kincset.
Mondtam is, szóltam előre szerényen élünk. Ebédre friss fehér kenyér és vaj volt, no meg keksz és citromos tea. Mindenki morcosan harapdált, de csendben. Énét nem zavarta elvégre szóltam, hogy nem járja nálunk a habzsi-dőzsi, azt adtunk, ami jutott.
Estére is csak híg zöldségleves jutott, kenyér és olcsó krémsajt, sonkát is vágtam szendvicsnek, mellé megint csak tea. Talán töltött káposztára vagy rántott húsra vártak, de csak hosszan bámultak gyanakodva.
Aztán Pipacs néni megtörte a csendet, s furcsa álmossággal a hangjában kérdezte: “Hát miért nem kínáltátok meg azzal, amit mi idehoztunk?” Valahogy nem tudtam értelmezni, mintha két világ csúszott volna át egymásba hát maguknak hozták azt a sok zsákmányolt finomságot? Vagy nekünk? Ha maguknak, hát miért nem kérték, hogy pakoljuk be a hűtőbe?
Sokáig veszekedtek, egymás szavába vágtak, mint álomban a visszhangok, aztán másnap összepakolták csörgő batyuikat és elindultak vissza, ki tudja, hová. Nem igazán érdekelt már, hol húzzák meg magukat. A lakás most csendes, legalább maradt pár csoda utánuk: zserbó, májas, habcsók és néhány barack legalább ebből is maradt nekünk valami használható.
Este, amikor a Hold narancssárgán ráült a szomszéd cserepes muskátlijára, Bence meg én csendben teáztunk, és zserbót majszoltunk és végre minden olyan lett, mint egy szelíd, édes álom vége.
