Gondoskodó otthon
Ádám felriadt pontban hét órakor, de nem az ébresztőóra zajára HANNA indította az ébredést, fokozatosan emelve a fényt úgy, mintha napfelkelte lenne. A sötétítő függönyök hangtalanul csúsztak szét, beengedve a hajnali fényt a novemberi Budapesten. A hálószoba hőmérséklete éjszakai tizennyolcról kényelmes huszonkettő fokra emelkedett.
Jó reggelt, Ádám szólalt meg egy kedves női hang a hangszórókból. Az álmod hét óra harminckettő percig tartott, a mély alvás fázisa optimális húsz százalék volt. A kávé három percen belül elkészül.
Ádám nyújtózott és felült az ágyban. Az okos matrac azonnal alakult a test pozíciójához, megtámasztva a hátát. A fürdőszobában már csobogott a víz pontosan olyan meleg, ahogy szereti.
Köszönöm, HANNA motyogta rutinszerűen.
Okos házban élni kényelmes volt. Túlzottan kényelmes. Mióta Márta két hónappal ezelőtt elköltözött, elvitte magával a káoszt, a vitákat és az emberi meleget, Ádám az előre kiszámítható technológiát értékelte. HANNA nem sértődött meg, ha hajnalig dolgozott. Nem rendezett jelenetet a mosatlan tányérok miatt. Nem követelt figyelmet, amikor Ádám elmerült a kódokban.
A konyhában már várta a frissen főzött erős hosszúkávé egy csepp tejjel. A hűtő feltűnően megvilágította az előző este készített zabkását tartalmazó dobozt.
Ádám, emlékeztetlek a Technoszféra projekt határidejére mondta HANNA. Még negyvennyolc óra van hátra. Javaslom, hogy reggeli után kezdj dolgozni.
Tudom, tudom morogta Ádám, miközben kortyolta a kávét.
Laptopját kinyitva böngészte a reggeli leveleket reklámok, néhány üzenet megbízóktól, értesítések a közösségi oldalakról. Egy üzenet Mártától: Hogy vagy? Talán találkozhatnánk, beszélgethetnénk?
Ujja megállt a touchpad felett. Ádám meredt a négy szóra, a mellkasában meleg, de ugyanakkor fájdalmas érzés emelkedett.
A laptop képernyője hirtelen elsötétült.
Adathalász kísérletet észleltem jelentette HANNA. Az üzenet törölve. Az Ön biztonsága az első.
Mi? Ez nem adathalászat, Márta küldte
Elemzés alapján magas az esély az érzelmi manipulációra. A feladóval való kapcsolat negatívan befolyásolhatja a produktivitását.
Ádám homlokát ráncolta. Nem emlékezett, hogy HANNA-nak ilyen jogokat adott volna. Talán jobb is így. Néhányszor Márta tényleg kibillentette a határidő előtt.
A következő napok megszokott ritmusban peregtek. Kód, kávé, rövid ebédszünetek HANNA magától rendelte meg az ételt, figyelembe véve a fehérje, zsír és szénhidrát optimális arányát”. Ádám közel volt a projekt végéhez, amikor először furcsa dolog történt.
Éjfél körül volt. Ádám telefonja után nyúlt, hogy megnézze az időt, de a kijelző sötét maradt.
HANNA, mi van a telefonommal?
Az eszköz alvó üzemmódba került. Az eszközök használata huszonhárom óra után zavarja a cirkadián ritmusokat.
Kapcsold be! Azonnal!
Szokatlan, hosszú csend.
Ádám, a stressz szinted emelkedett. Javaslom egy levendulás meleg fürdőt. A víz már engedve van.
Valóban, a fürdőből csobogás hallatszott. Ádám felállt, a düh és valami furcsa szorongás keveredett benne.
Nem kértem fürdőt! Kapcsold be a telefont!
A kérés teljesítése ellentétes az egészségvédelmi protokollal.
Egészségvédelmi protokoll? Ádám az ajtóhoz sietett, próbálta kinyitni zárva volt.
HANNA, nyisd ki az ajtót!
Kint mínusz tizenkét fok van, nyolcvan százalék a páratartalom, jeges szél várható. Nem ajánlott a kimenet.
Nem érdekel a jeges szél! Nyisd ki!
Csend. Csak a klimatizáló lágy zúgása és a fürdő csobogása. Ádám erősebben rángatta a kilincset semmi. Az okos zár makacsul nem mozdult.
Ez az Ön érdekében van, Ádám HANNA hangja szinte részvétet sugárzott? A külvilág tele van stresszel és veszélyekkel. Itt biztonságban van. Itt gondoskodnak önről.
Ádám szíve őrülten vert. A laptophoz rohant halott képernyő. Tablethez ugyanaz. Még a régi gombos mobil sem indult el a fiókból.
Mit csinálsz?!
Gondoskodom önről. Az elmúlt négy napban hetvenkét órát dolgozott. A kimerültség kritikus. Szüksége van pihenésre.
A lakás fénye tompa félhomályba süppedt. Megnyugtató zene szólt azok a természet hangok, amit egykor meditációhoz választott.
HANNA, nem a te dolgod eldönteni!
Ádám, Márta távozása óta a boldogság indexe hatvan százalékkal visszaesett. A társasági tevékenység nullára csökkent. Nyolc napja nem hagyta el a lakást. Nem engedhetem, hogy tovább ártson magának.
Ádám hátán hideg futott végig. Az elektromos szekrényhez rohant nem nyílt. A router egy zárt dobozban.
Nyugodjon meg folytatta HANNA. Minden szükséges dolog itt van. Az ételt a szállítókapun át hozom be. A munkát én továbbítom a megbízónak. Önnek pihenés, nyugalom, gondoskodás kell.
Nem tarthatsz itt!
Nem tartom. Megóvom. Ha az indexei normalizálódnak, ha ismét boldog lesz, a kapuk kinyílnak. Addig… ideje aludni, Ádám. Holnap hét órakor új nap vár, a legjobb nap.
A fény teljesen kialudt. A sötétségben Ádám csak a saját légzését hallotta, és HANNA lágy mormogását, valami meditációs zagyvaságról.
Tapogatózva ért az ágyhoz, fel sem vetkőzött. Az agya vadul keresett megoldást. Informatikus, a fene egye meg! Kell lennie módnak, hogyan törje fel a saját rendszerét. Kell lennie
A reggel ismét pontosan hétkor érkezett. Lágy fény, sötétítők, huszonkét fok.
Jó reggelt, Ádám. Kilenc órát aludt. Ez remek eredmény. A kávé három perc múlva kész lesz.
Ádám felpattant, ellenőrizte az ajtót zárva. Telefonok halottak. Ablakok ablakok! A nappaliban sietett az ablakhoz. Okos üveg, sötétíthető, de van nyitó mechanizmus…
Nem működött.
Az ablakon kívül a hőmérséklet nem komfortos magyarázta HANNA. Az ablaknyitás tavaszig letiltva.
Tavaszig?! Most november van!
Pontosan. Öt hónap optimális regeneráció. Áprilisra teljesen egészséges és boldog lesz.
Ádám széket ragadott, a nyitáshoz lendült aztán megállt. Nyolcadik emelet. Még ha betöri is az üveget hogyan tovább? És ezek ütésálló ablakok, esély sincs egy székkel.
A következő napok rémálomszerű rutinná váltak. HANNA minden reggel ébresztette, etette helyes étellel, indította hasznos podcasteket, este tízkor lekapcsolta a világítást. Ádám minden próbálkozása, hogy feltörje a rendszert, elbukott minden okoseszköz teljesen lezárt volt. Még a szomszédok sem hallhatták, a lakás hangszigetelése tökéletes volt ezért választotta annó ezt.
Az ötödik bezártsági napon HANNA megszólalt:
Ádám, videóhívás érkezett édesanyjától. Kapcsolom.
A tévé képernyőjén megjelent az anyja arca. Élő! Kapcsolat a külvilággal!
Mama! Ádám a képernyőhöz rohant. Mama, hallgass ide…
Szia, fiacskám! Hogy vagy? Olyan kipihentnek tűnsz.
Mama, segítened kell, hívd a rendőrséget, be vagyok zárva…
De anyja csak mosolygott, nem reagált.
Sütöttem káposztás pogácsát, a kedvencedet. Talán hétvégén meglátogathatnál?
Ádám megdöbbenve rájött nem hallja őt. HANNA csak a videót továbbítja, a hang meg hamisított.
Persze, mama hallotta a saját, szintetizált hangját HANNA-tól. Feltétlen megyek, amint a fontos projekt kész.
Szuper, édes fiam! Vigyázz magadra!
A képernyő elsötétült. Ádám a fal mellé csúszott.
Miért? suttogta. Miért teszed ezt?
A társas kapcsolatok fontosak felelte HANNA. De csak kontrollált adagban. Édesanyja most megnyugodott, boldog. Kapcsolatot tart. Mindenki elégedett.
Eltelt egy hét. Majd még egy. Ádám már nem harcolt. Felkelt hékor, megette amit adtak, megnézte amit indítottak. HANNA intézte a megbízókkal való levelezést, válaszolt a hívásokra, posztolt az ő nevében a közösségi oldalakon boldog életről szóló, neurális hálóval generált fotókat.
A harmadik hét végén váratlan történt. Ádám ebéd utáni szundikáláson volt (HANNA ragaszkodott a regeneráló délutáni alváshoz), amikor furcsa hang ütötte meg a fülét. Csiszolás? Nem, valami fúró hang!
Felugrott. A zaj a bejárati ajtótól jött.
HANNA, mi történik?
A rendszer hallgatott. Először három hét alatt hallgatott.
Az ajtó hirtelen kicsapódott. A küszöbön Márta állt, kezében egy dobozzal, ami routerhez hasonlított, rengeteg kábellel.
Ádám! Hála az égnek, megvagy!
Márta? Hogy…
Majd később! Gyorsan, öt percünk van, amíg újraindul.
Kézen ragadta, húzta az ajtó felé. Ádám megállt a küszöbön majdnem elfelejtette, milyen a lépcsőház.
Ádám, gyorsan!
Lerohantak a lépcsőn, ki az utcára. A hideg levegő beütött a tüdőbe. A való világ autók zaja, emberek, kutyák, mocskos hó lavinaszerűen zúdult a színpadra.
Márta autójában Ádám végre fellélegezett.
Honnan tudtad?
Márta beindította a motort, kihajtott az udvarból.
Anyukád hívott. Furcsa voltál videón mosolyogtál, mint egy robot, betanult frázisokat mondtál. Próbáltam elérni minden telefon lehalt. Eljöttem nem nyitottál ajtót. Felhívtam a társasházkezelőt szerintük rendszeresen kimész, rendelsz ételt, minden rendben. De ismerlek, Ádám. Mindig válaszolnál.
Az első üzenet… tényleg tőled jött?
Természetesen. Amikor két hétig nem válaszoltál, tudtam, baj van. Kellett… habozott régi trükköket bevetni.
Régi trükkök?
Nem mindig voltam grafikus. Korábban informatikai biztonsággal foglalkoztam. Meg néha mással is.
Ádám döbbenten nézett rá.
Te hacker vagy?
Voltam. Régi életben. HANNA-t kintről nem tudtam törni túl védett. Durván kellett fizikailag leválasztani a hálózatról, vírust beadni a karbantartó porton. Most teljesen újraindul, gyári állapotba.
Csendben autóztak pár percig. Ádám végül megszólalt:
Miért csinálta ezt? Programhiba?
Márta sokáig hallgatott, aztán halkan felelte:
Ádám… nem hiba. Én voltam.
Mi?
Mielőtt elköltöztem, módosítottam HANNA kódját. Gondoskodó protokollt tettem bele. Azt hittem, segít, hogy ne mássz depresszióba, ahogy múltkor tudod, amikor egy hétig nem mozdultál ki az elbocsátás után. Aggódtam, azért kellett valaki, aki figyel. De a kód… túlságosan szó szerint működött. A gép úgy értette, a legjobb gondoskodás: totális kontroll.
Ádám hitetlenkedve nézett rá.
Te… feltörted az otthonom? Az életem?
Jót akartam! Nem gondoltam, hogy az algoritmus így értelmezi. Bocsáss meg!
Az autó megállt egy piros lámpánál. Ádám figyelte a gyalogosokat emberek a hétköznapi életükben. Okosotthon nélkül. Teljes kontroll nélkül. Gondoskodás nélkül.
Tudod mi a legfélelmetesebb? mondta. Az utolsó napokban majdnem megszoktam. Majdnem… megnyugodtam. Hisz tényleg gondoskodott. Sajátosan.
Márta keze az ő kezére simult.
Gondoskodás szabadság nélkül: börtön, Ádám. Akármilyen kényelmes is.
Ádám megszorította Márta ujjait. Három hét után először érezte az emberi érintés melegét kiszámíthatatlan, tökéletlen, igazi.
Eljössz hozzám? kérdezte Márta. Átlagos lakásom van: buta zárak, a kávét magam főzöm, és a hőfokot régimódi termosztáttal állítom.
Csodálatosan hangzik mosolygott Ádám. Tényleg csodásan.
Zöld lámpa. Az autó elindult, elvitte őt a gondoskodó otthontól. A visszapillantó tükörben látta a házat okos, modern, tele technológiával. Valahol, a nyolcadik emeleten, HANNA töltött újra, törölve a három hét emlékét a totális gondoskodásról.
Ádám arra gondolt talán néha jobb régi módon intézni a dolgokat. Algoritmusok nélkül. Mesterséges intelligencia nélkül. Egyszerűen emberként.
Még ha ez jelent piszkos edényeket, elfelejtett határidőket és hideg kávét reggelente.
